Loading...
By using this site you agree to the use of cookies for analytics and personalised content. What are cookies?

Feladatlap katalógus a kényszertávoktatás támogatására

Kedves pedagógusok! Ezt a katalógust a koronavírus járvány idejére bevezetett kötelező távoktatás támogatására hoztuk létre. Sokan most ismerkednek csak az IKT eszközökkel, így fontos, hogy számukra is használható anyagok álljanak rendelkezésre az első időszakban. Ezt a katalógust a felhasználók szerkesztik, így az anyagok felhasználásához kellő körültekintés ajánlott! A moderálási munkát tudjátok segíteni, ha a nem helyén való anyagokat a Facebook oldalunkon jelzitek!

21587 találat

Kívés Éva
Írásbeli műveletek 2.
Sziasztok Mókuskáim!
A feladatot tudjátok, minden a szokásos, csak az időt rövidítjük... 12 percre!
Ügyesen!
Matematika 3. évfolyam Házi feladat / gyakorlás
1590
790
Bernáth Éva
Mondattan tudáspróba
Mondatok elemzése
Magyar nyelv és irodalom 7. évfolyam Kis dolgozat / szintfelmérő
2181
3938
Tóthné Wéber Julianna
A 100 Folk Celsius CD-je
A Szövegértést fejlesztő gyakorlatok 4. / 54. oldala
Magyar nyelv és irodalom 4. évfolyam Házi feladat / gyakorlás
302
241
Brunner Egon
Sablon 002_Harmonikus testi fejlődés
Román 2. évfolyam Szakmai záróvizsga
146
698
Ilona Bóka
Mindenki
Oscar-díjas kisfilm értékelése
Etika 5. évfolyam Házi feladat / gyakorlás
191
273
Bagi Krisztina
Térkép és iránytű
Természetismeret 5. évfolyam Házi feladat / gyakorlás
317
656
Vígh-Németh Nóra
My bedroom
Angol 3. évfolyam Kis dolgozat / szintfelmérő
557
335
Szabóné Jungvirth Nikoletta
Szabó István: Fecskék (Másolat)
Olvasd el az olvasmányt, majd oldd meg a hozzájuk tartozó feladtokat!
Szabó István:
Fecskék
Janika nézegette a kisfecskéket. Már két napja leste, mi történik a kicsi fészekben.

A fiafecskék repülni tanultak. Kíváncsian figyelte gyarló mozdulataikat, ahogy ingadozva ültek a fészek peremén és riadtan szemlélték az alattuk tátongó mélységet. Az anyjuk ott cikázott a fészek körül, hívogatóan csicsergett. Janika úgy vélte, a fiait bátorítja. A kisfecskék remegtek az izgalomtól, nekifeszültek, szárnyukat emelgették, de mégsem rúgták el magukat a fészek biztonságot nyújtó széléről. A kisfiú is biztatni szerette volna őket, megértetni velük, hogy nem lesz semmi baj, repüljenek bátran, vidáman – de nem tudta, hogyan mondja meg nekik. Mikor a kisfecskék neki-nekifeszültek a repülésnek, ő is önkéntelenül megmerevítette a lábujjait, szíve izgatottan vert.

Végre az egyik kisfecske elrúgta magát a fészek széléről. Apró szárnyacskájával riadtan csapkodott, rémülten imbolygott a levegőben, majd megtelepedett az istálló falából kiálló szögön. Összehúzódva, félénk büszkeséggel pislogott. Ekkor a másik kettő is kilendült a fészekből. Janika eltátotta a száját csodálkozásában. Nézte a fecskéket, anyát és fiait, majd a kiürült fészekre pillantott.

De az nem volt üres: még benne lapított egy kisfecske. Teste nem látszott, csak a farka meredt ki a fészekből, mozdulatlanul. A kisfiú nem értette a dolgot.

Az apja lépett be, szénát hozott a teheneknek.

– Édesapám, az a kisfecske miért nem röpül ki? Talán aluszik? – kérdezte.

Az apja szórakozottan fölnézett a fészekre.

– Gyönge lehet még – mondta és kiment.

Janika tovább figyelte az egyedül maradt fecskét. A többiek már kiszálltak anyjukkal a diófára, ott kavarogtak, csicseregtek az ágak fölött: megkapták teljes szabadságukat. Már nem törődött velük, csak a fészekben lapuló kisfecske izgatta. Tudni akarta mindenáron, hogy miért nem repül ki, de hiába leste, az meg sem mozdult. Sokáig állt a fészek alatt már fájt a nyaka a fölfelé nézéstől. Végül megunta. Kiszaladt az udvarra, lekuporodott, játszani kezdett a porban, de a kisfecske minduntalan eszébe jutott. Nem volt kedvére a játék, mindegyre a fészekből kimeredő fecskefarkat látta. Újra beszaladt az istállóba. A kisfecske éppen abban a helyzetben volt, mint az előbb.

Visszaült a porba. Egy kis kupacot kotort össze, közepébe mélyedést vájt, hogy olyan legyen, mint a fecskefészek. Igazgatta, elegyengette, majd fölállt, s távolabbról vette szemügyre alkotását. Egy kis fadarabot helyezett belé, az volt a kisfecske. De nem tetszett neki. Akárhogyan forgatta, rakta ide-oda, mégsem hasonlított rá. Kedvetlenül fölállt, s szétrúgta a porfészket a fadarabkával együtt.

Ismét bement az istállóba, és első pillantását a fészekre szegezte. Semmi. A kis, fekete farok éppolyan mereven nyúlt ki a fészekből, mint az imént.

Valami elszorította a kisfiú torkát. Nagyot nyelt. Düh, keserűség, türelmetlenség tombolt benne, majdnem szétvetették mellét a háborgó indulatok. Végre elsírta magát, s egy kicsit megkönnyebbedett.

Sokáig állt ott bódultan, míg odatoppant az apja. Fölemelte könnyes arcát az apjára, szemét vádlóan szegezte rá, majd kirobbant belőle a düh:

– Miért nem röpül ki hát az a fecske? – Apja védekezően vonogatta a vállát.

– Mit tudom én... Talán gyönge, mondtam. Vagy pedig... – Nem fejezte be a mondatot. Elfordult, a sarokban fölvett egy vödröt, s kiment vizet merni az állatoknak. Janika megint egyedül maradt. Kínozta a bizonytalanság, s fülébe csengett az apja tétovázó szava: vagy pedig... sejtett valamit, valami retteneteset, megmagyarázhatatlant, de nem akart gondolni sem rá. Harag támadt benne az apja iránt, mert nem tudja megmondani, miért nem repül ki az utolsó fecske. Vagy... talán nem is akarja megmondani?

Az apja újra bejött az istállóba. Bosszúsan nézte a csökönyösen fölfelé bámuló fiút s ráripakodott:

– Minek állsz itt? Mit bámulsz azon a nyavalyás fészken? Menj innen, kihajtom a marhákat itatni. Útban vagy.

Janika ránézett könnyes, esengő szemével. Az apja megszánta:

– Na, a rosseb egye meg hát! Felemellek, aztán megnézheted.

Odavitt egy ládát, leborította, hogy a feneke volt fölül. Ráállt, majd lehajolt a kisfiúért, s a karjára vette. Janika hálásan szorongatta karjával az apja nyakát, amint megkapaszkodott benne. Az apja egyre följebb emelte.

– Na, látod már?

A kisfiú ágaskodott, ágaskodott. Végre egy vonalba került szeme a fészekkel. Belepillantott. A kisfecske mozdulatlanul lapult. Kinyújtotta a kezét. A fecske meg sem moccant. Hozzányúlt, megsimogatta.

Megdöbbenve vette észre, milyen hideg és merev. Alig látott az izgalomtól, a szíve kalapált. Megfogta a fecskét, s a hátára fordította. A hasa mint rémes fehérség villant meg. Száz meg száz apró kukac nyüzsgött rajta egymás hegyén-hátán.

– Jaaaj! – sikoltotta, s ájultan zuhant az apja vállára.
Magyar nyelv és irodalom 7. évfolyam Házi feladat / gyakorlás
29
55
Fehér Melinda
Fűszerek 11g
fűszerek, ízesítők
Általános élelmiszerismeret 10. évfolyam Házi feladat / gyakorlás
538
691
Szutor Sándor
Biztonságos internethasználat; szoftverhasználat etikai, jogi, szerzői jogi kérdései
Informatika 8. évfolyam Kis dolgozat / szintfelmérő
429
1198
Mészáros Béla
Jézus példázatai
Hittan 6. évfolyam Házi feladat / gyakorlás
60
71
Dobosné Bányai Veronika
Krizis
tanult összefüggések és szakfogalmak
Pszichológia 14. évfolyam Nagy dolgozat / témazáró
104
89
Kustánné Krisztina
Szövegértés felmérő Év vége
Magyar nyelv és irodalom 9. évfolyam Kompetenciamérés
464
679
Füke László
Anyagmennyiség (Másolat)
Kémia 7. évfolyam Házi feladat / gyakorlás
389
976